A világot látni kell, nem csupán megnézni

Ehhez sokszor nem szükséges beutazni, elég csupán ha az ember saját magának alakítja át. Múlt héten munka közben volt szerencsém pár képet csinálni a Dunáról. Kollégák pont reggeliztek, én meg már túl voltam rajta, szóval inkább elsétáltam kicsit. Szerencsére nem kell messze mennem amúgy sem, mivel Szekszárd szinte egy érintésre van tőle, de akkor és ott, valahogy más érzésem támadt a látványától, mint eddig bármikor, így megörökítettem magamnak, és elszórakoztam utána a képekkel.

Míg mások csak azt látják, hogy az a nagy folyó csak ott van, eddig is ott volt, és valószínűleg ezután is ott lesz, szóval csak a megszokottat, csak a felszínt látják, addig számomra ihletet ad. Ránézek és többet látok, mint amit mutat. Átalakítom magamnak. Megfogom a képet, elég egy viszonylag kis dolgot kalibrálnom rajta és máris mást mutat magából. Teljesen más világot. Lehet sötétebb, lehet világosabb, lehet homályos, éles, stb.. 

A ragyogás nem feltétlen a csillogást jelentheti! Ezt sokan nem értik és nem látják, mert a felszínnél tovább nem jutnak, pedig sok minden ott kezdődik.

A lehetőségek tárháza végtelen. Úgy alakítom, ahogyan azt akarom. Többet látok benne, mint amit mutat magából és kigyullad a fejem felett a hatvanas izzó. 

Történetek ezrei folydogálnak keresztül rajta, amik megírásra várnak.