Nukleáris tavasz

A második kis rövidke történetem, ami a Holnap Magazin oldalán, a Tollforgató pályázat keretein belül jelent meg. A februári téma a Tavaszi pillanatok volt. Kicsit átértékeltem a tavaszi hangulatot, és hogy zsáneren belül maradjak, így született meg a Nukleáris tavasz, ami a linkre kattintva olvasható. ☺ 

👇

https://drive.google.com/drive/folders/1hQVZEyWjx8dv2WRodzecZvwqNVW2pSDK?usp=drive_link

Apropó zsáner!

Valamiért mostanában még inkább vonz ez a téma, mint eddig. Rengeteget gondolkodom az emberek utáni életen. Lehet, amiatt, ami jelenleg zajlik világszerte. Ezt én magam sem tudom. Nem politizáltam soha, nem is szándékozom belemerülni, viszont elég meghallgatnom egy tudósítást, és már ki is villan a hatvanas izzó, bármennyire se érdekel az egész. 😉 Mert ugye a csapból is ez folyik, és hiába nem kér az ember belőle, akkor is megkapja, ha akarja, ha nem.

És hát mit csinálok egy ilyen kósza hírrel? Először is kijegyzem a többi közé. Majd átnézem a jegyzeteket, magamban átgyurmázom őket teljesen, és történetet alkotok. :)

Mindenből lehet ihletet meríteni! Ez a legcsodálatosabb az egészben!

Viszont a fő projektem továbbra is a második regényem kézirata, de a legjobb gyakorlás a novellákban rejtőzik! ☺

 A Mad Max több szempontból is érdekes.

- Valaki a totálisan felturbózott kocsik miatt szereti.

- Valaki abszolút nem szereti.

- Valaki a színészek miatt szereti.

- Valaki azt mondja, hogy az első két része Mad Max. Az összes többi nem ér semmit.

- Valaki meg pont a Harag útját és Furiosa történetét isteníti.

Ahány ember, annyi vélemény.

Számomra az összes része etalon.

Egy igen valós témát feszeget, amit akár egy lehetséges jövőképnek is lehet tekinteni.

Engem teljesen magával ragadott az atmoszférája, ami bemutatja az emberiség tébolyát, és elkísér egy reményvesztett embert, aki a saját múltja ellen menekül, miközben az őrület egyre jobban bekebelezi.

Saját művemre úgy tekintek, mint Max életének egy önnálló szakaszára, hiába egy fanfiction történet.

 Mit is tudnék mondani erről a videóról? Talán ez az én evolúciós folyamatom.

Körülbelül tizenöt évet átölelő intenzív decibel töltöttség.

- Egy műfaj, ami számomra többet jelentett a zenénél. A gyökeréig leástam magam.

- Zenakarok sora. Villanygitár, társadalomkritikus szövegek.

A világot nem váltottuk meg ugyan, de maradandót alkottunk.

A vágy végül el nem is múlt, de csendesült, átalakult.

Hangszerből toll. Tollból történet.

És abban biztos vagyok, hogy az írásban megtaláltam magamat.

Szeretnék maradandó dolgokat alkotni.