A munka nemesít!

Gondolta ezt Jenő, majd hajnali négy óra tíz perckor, mikor a szundit már harmadszorra ütötte ki, -utoljára a telefonja is majdnem repült,- hótkómásan kiballagott a konyhába kávét főzni magának. Mint aki előző napi ittasságából frissen ébredt, úgy tette meg azt az alig négy teljes métert a hálószobája és a konyha között. Pedig Jenő nem nagyon ivott. Mármint alkoholt. De az érzés, az a kialvatlan, hajnali fáradtság, teljesen olyan volt, mintha fél napig alkoholizált volna folyamatosan. Az előző műszakot sem tudta még lerakni, szinte már álmában is végezte a munkáját, de már az aznapi teendőin járt az esze.

Tegnap ezt sem tudta befejezni már, pedig mennyire igyekezett! No meg az a másik is ott maradt, pedig annak már egy hete kész kellene lennie! Annyira túlórázta az előző napokat, hogy a kávét is a bögre mellé öntötte, ahogyan a folyamatok elindultak a fejében és agyacskája kis munkás tekervényei elkezdtek dolgozni az újabb munkanapon, ami már most tiszta volt számára, hogy túlóra lesz.

Ismét…

Leforrázta feldagadt, erektől duzzadó visszeres kezét a forró kávéval, amit próbált a kotyogósból kitölteni magának, és mérges fájdalmában az egész edényt a mosogatóba vágta. Vérnyomása felszökkent, pedig becsülettel szedte rá az orvosa által felírt gyógyszereket. Kialvatlan, kómás dühében leült és próbált lehiggadni. Az órára nézett. Nemsokára indulnia kell, mert lekési a váltást. Felkelt a székről, majd a mosogatóba nézett, ahol a kotyogós még forrón gőzölgött. A kedve is elment a kávétól. A forrázott kezén érzett fájdalom felébresztette teljesen. Elindult, hogy felöltözzön, de alig lépett ki a konyhából, azonnal a fejébe ékelődött egy gondolat:

Mi lenne ha nem menne be??

Beteget jelent! Vagy összepakol és elhúz a fenébe!

Más is képes úgymond ingyen élni! Ott látja a rengeteg posztolást, meg videót, meg minden ilyen dolgot a neten. Semmit se csinálnak azok, mégis aranyéletük van! Ő is tudná ezt! Minek kellene neki gürcölni napról-napra, ha lehet ezt másképpen is!

Igen! Összepakol és elmegy! Van annyi pénze, hogy megtegye! Utána meg majd lesz valahogy! Másnál is lett! Megoldja! Nem lesz több fáradt este, nem lesz több kómás reggel!

Elhatározása teljesen átvette az uralmat Jenő felett. Kiszedte a bőröndjét, elkezdett pakolni bele. Lelkesedése határtalan volt! Ekkor viszont megcsörrent a telefonja.

Megnézte, üzenetet kapott:

T. Ügyfelünk!

Számlája inkasszó alá került....

Jenő összes lelkesedése elszállt abban a minutumban, ahogyan az üzenetet elolvasta. A pakolást is félbehagyta azonnal. Sóhajtott egyet. A hajnali előző túlóra utáni, munka és az aznapi túlóra előtti letargia ismét rátört, majd kiment és kivette a mosogatóba vágott kotyogóst és kitöltötte azt a kávét. Sóhajtott egyet ismét, majd megitta és ennyit mondott magának:

- A munka nemesít!

(Melós Jenő túlóra utáni túlórája)