Őfelsége

    -Bills nézz ide!

    -Na ne! Ez már sok! Nem elég, hogy vacsora idő van már, még nézzek is oda? Na jó! De utána rögtön adjatok kaját, mert bajok lesznek! - gondolta magában Őfelsége, miközben tág pupillái kimeredtek a kamerába és apja vaskos kezei megemelték bársonyos kis testét, amit előtte három perce mosott meg, és most megint kezdheti majd elölről.

    Nem adott engedélyt arra, hogy megfogják, arra meg pláne nem, hogy felemeljék, az meg végképp kiábrándító volt számára, hogy a telefon kamerájába kell vigyorognia. Azt tudta, hogy Ő a legszebb a világon, - sőt még azon is túl -, de azért tartsák már tiszteletben a dolgokat! Most kezdheti újra az egészet! Felháborító! Vacsora meg még sehol sincs, de ami a legrosszabb, hogy utána csinálhatja megint! Nem volt elég a napi nagyjából tizenötszöri alkalommal való mosdás, most ezt meg kell toldania még hárommal, ugyanis az esti sem maradhat el!

   -Mennyi baj, mennyi gond! Szenvedés minden! -nyávogta kínkeserves hanglejtéssel a szomszédságba Őnagysága, miután készült egy gyönyörű fénykép róla, és a kép létrejötte előtt és utána is szerteszét lett simogatva.

    A litáriát, amit előadott egy zacskó csörrenése és egy régóta várt ismerős mondat szakított félbe, ami azonnal elfeledtette vele a rettenetes élményeket.

    -Bills, kaja!

    És Őfelsége azonnal megbocsájtott. Mindenért.