Sötétség

    - A már régen bevállt kitaposott utak, sokszor nagyobb terhet adnak, mintha letérnénk egy mellék ösvényre! Századszorra mondtam neki, hogy ne vágja le azt a lemezt, mert megtudom oldani másképp, de ez csak vágja és vágja. Annyi felesleges anyag ment a kukába, el sem hiszed! Aztán folyamat járkál újat venni. Jártattam a számat folyamatosan, de csak legyintett, mert azt őneki úgy tanították, mert az apja is úgy csinálta, meg a mestere is, anno kilencázhatvanvalahányba, aztán úgy a legjobb! Azt mondja gazdaságos. Egyszer vitette el, amikor már végképp bekrepált, de akkor is csak kókányoltak rajta. Szerinte az is gazdaságosabb volt, pedig ha hagyta volna, hogy tegyem a dolgom, azt, amiért felvett - mostmár vagy lassan tíz éve -, rengeteg pénzt spórolt volna meg. Rengeteget! Aztán ez ment majdnem két teljes évig! Úgy voltam, hogy ráhagyom, de nem ő kínlódott vele mindig, hanem én! Viszont rögtön meglátta, ha valami nem olyan volt, mint amilyennek utoljára látta, ugyanis néha próbáltam ésszerűen megoldani, máshogy, gazdaságosan, de mindig észrevette a változást. Olyan, mint egy eb, egy rendőrkutya, akit arra idomítottak, hogy egy adott dolgot, mondjuk drogot vadásszon! Csak egyfelé néz! Arra viszont mereven. Elegem van! Arról nem is beszélve, hogy a hegesztőket, meg az emelőket is rendbe raktam, pedig látta hogy mind bekrepált! De, mire felkaphatta volna a telefont és tárcsázhatta volna a szervíz számát, láss csodát, megoldódott minden! Az a rohadt egy út! Azt kell követni! De nem csak neki! Nincs más, csak egyenesen, és azon előre! Mert az a megszokott, akkor az a legjobb! Hát, nem mindig az! De elegem van, rohadtul! Az egészből! Ennyi év után, mindig ugyanaz és semmit sem vesz észre! Lassan ott tartunk, hogy ha kiég az égő a műhelyben, akkor azt az izzót is szakemberre kellene bízni! Mert az gazdaságos! Elegem van!!! - ütött a pultra öklével Jenő, miután a negyedik sör és hatodik feles vodkája után elmondta, hogy mi a baja.

    Beszélgető partnere Ottó -mellesleg, legkedvesebb barátja is egyben -, aki csendben, érdeklődve hallgatta végig, kortyolt egyet a söréből és megkérdezte:

    - Aztán végül jó lett a gép?

    Jenő vöröslő fejjel, kezét még mindig ökölbe szorítva ennyit felelt.

    - Hajnalban elvitték a kukások! Ők tudják, hogyan kell más utakon járni! - ezzel felhörpintette a maradék sörét és kért még egyet.

(Melós Jenő újabb túlóra utáni túlórája)