Ebédidő

    Az újság dátuma nem stimmelt az aznapival. Lejárt. Mindegy, abban is lehetnek érdekes dolgok, érdemes elolvasni. Pláne, mert végre nyugalom van, egy kis magánya lehet az embernek. Foglalkozhat néhány percet magával, meghitt, csendes környezetben. Az ember nem is gondolná, hogy milyen érdekes dolgokat tartalmazhat egy ilyen napilap, hiszen általában soha nem olvassa el. Távolról látja a címlapot, amin vastag nagy betűkkel a kíváncsi szemek elé tárul a főattrakció, ami az egész kiadvány szenzációja lesz majd. Ezt a szerkesztők megspékelik egy fényképpel, vagy valami hirtelen elkapott "ez jó lesz majd oda vazze" fotóval. Viszont, valamiért, mégis vonza az embert. Legalábbis ha van ideje, hogy teljes egészében átböngéssze, elolvassa azt.

    Páran átnyálazhatták már, ugyanis látszódtak a lapozásra utaló nyomok a vékony oldalak sarkain. Kiadása szerint tényleg lejárt, de hát csupa új információ volt benne. Meg amúgy, ki a fenét érdekel a keltezése?

    Az óra lassan egészre kerekedett. Egészen délután egy órára. Hét teljes perc volt addig vissza. Az utolsó hét nyugodt perc. Egy oldal, egy utolsó volt vissza az újságból, ami a sport híreket tartalmazta. A zöld fehérek diadal mérkőzését tartalmazta a cikk, miszerint nyertek! Nyertek!

    - Hallod, adjál már papírt kérlek, itt elfogyott!

    A szomszédban Jenő kolléga viszont nem nyert, és lassan vége volt az ebédidőnek is.

Melós Jenő 3.