A türelem rózsát terem!

    A sziréna harmadszorra verte fel a buszmegálló egyenletlen aszfaltjáról a vizet, beterítve a váróterembe tartózkodókat.

    – A rosebbit neki! Az a mihaszna! Egy éve megválasztottuk, de ezt se csináltatja meg! –panaszkodott Józsi bácsi, mert a kezeiben lévő Népszabadság már teljesen elázott és olvashatatlan lett.

    – Mindjárt jön a busz Józsi, ne zsörtölődj! – nyugtatta Jutka néni, aki mellette ült a váróterem padján és a szatyorba rendezgette a bevásárlását, de Józsi bá' felkelt a padról és kidobta a napilapot, amin a betűk is elmosódtak teljesen, pedig a sport híreket nagyon elolvasta volna, de már hiába.

Dühében, bevágta az öreg bádog kukába az egészet.

    – Józsi, az szelektív! Tudod! – szólt rá Jutka.

    – Nem mindegy Jucus? Egy helyre kerül, mint minden más is! – válaszolta fennhangon Józsi, de ahogy befejezte a mondatot egy újabb sziréna csendült fel a távolban, és szélsebesen elzúgott előttük.

    – Ez már a negyedik, húsz percen belül! Mi van itt?! – zsörtölődött tovább, mire Jutka csak mosolygott.

    – Ilyen világ van Józsi! Türelem! Érted is jönnek! – válaszolta kedvesen.

    – Persze. – húzta meg a vállát József, mire Jutka néni folytatta, miközben a karajt rendezgette a szatyorban.

    – Meg azt mondta a tévé, hogy front is van, de a türelem az rózsát terem!

    – Az is van, persze Jucus! Rózsa is, meg járvány, meg eső, meg magas vérnyomás, meg mentő! – József feje vörösödött.

    – Úristen! Magas a vérnyomásod Józsi? – kérdezte ijedten Jutka, mire József válaszadás helyett, csak legyintett egyet és ennyit mondott.

    – Kezd.

    Hirtelen újabb mentő érkezett, de ez megállt a megállóba, pont ahol ők is várakoztak a szakadó esőben. Jutka megfogta cókmókját és felállt.

    – Na Józsi, megjöttek értem! Vigyázz magadra! – mondta mosolyogva, mire Józsi meredten nézte a kedves betegszállítókat, ahogy a szakadó esőben a kocsiba ültetik Jutkát.