A türelem rózsát terem!

    A sziréna harmadszorra verte fel a buszmegálló egyenletlen aszfaltjáról a vizet, beterítve a váróterembe tartózkodókat.

    - A rosebbit neki! Az a mihaszna! Egy éve megválasztottuk, de ezt se csináltatja meg! -panaszkodott Józsi bácsi, mert a kezeiben lévő Népszabadság már teljesen elázott és olvashatatlan lett.

    - Mindjárt jön a busz Józsi, ne zsörtölődj! - nyugtatta Jutka néni, aki mellette ült a váróterem padján és a szatyorba rendezgette a bevásárlását, de Józsi bá' felkelt a padról és kidobta a napilapot, amin a betűk is elmosódtak teljesen, pedig a sport híreket nagyon elolvasta volna, de már hiába.

Dühében, bevágta az öreg bádog kukába az egészet.

    - Józsi, az szelektív! Tudod! - szólt rá Jutka.

    - Nem mindegy Jucus? Egy helyre kerül, mint minden más is! - válaszolta fennhangon Józsi, de ahogy befejezte a mondatot egy újabb sziréna csendült fel a távolban, és szélsebesen elzúgott előttük.

    - Ez már a negyedik, húsz percen belül! Mi van itt?! - zsörtölődött tovább, mire Jutka csak mosolygott.

    - Ilyen világ van Józsi! Türelem! Érted is jönnek! - válaszolta kedvesen.

    - Persze. - húzta meg a vállát József, mire Jutka néni folytatta, miközben a karajt rendezgette a szatyorban.

    - Meg azt mondta a tévé, hogy front is van, de a türelem az rózsát terem!

    - Az is van, persze Jucus! Rózsa is, meg járvány, meg eső, meg magas vérnyomás, meg mentő! -József feje vörösödött.

    - Úristen! Magas a vérnyomásod Józsi? - kérdezte ijedten Jutka, mire József válaszadás helyett, csak legyintett egyet és ennyit mondott.

    - Kezd.

    Hirtelen újabb mentő érkezett, de ez megállt a megállóba, pont ahol ők is várakoztak a szakadó esőben. Jutka megfogta cókmókját és felállt.

    - Na Józsi, megjöttek értem! Vigyázz magadra! - mondta mosolyogva, mire Józsi meredten nézte a kedves betegszállítókat, ahogy a szakadó esőben a kocsiba ültetik Jutkát.