Csak egy fél óra!

    B. László hazafelé elfáradt. "Sétált" a felkelő telihold fényében, úgy nagyjából fél kilenc tájékában. A zöldövezeti sétáló utcán igyekezett előre haladni, amely tele volt padokkal, de úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Az egész napos fizikai munka, meg az a fél liter Lajos bá' által elfogyasztott szilva, plusz a másfél liter vörös, nos ezek mind megviselték amúgyis fáradt testét. Úgy döntött, hogy kicsit megpihen az egyik padon. Az időjárás is kedvező volt késő májusban már ehhez, de akkor ott neki teljesen mindegy volt már.

    - Csak egy fél órát! - gondolta magában László és lefeküdt a kemény padra.

    Órák teltek el. Aludt.... A környező fákon a madarak lassan elfújták a hajnali nótájukat, a síri csendben még egy róka is elszaladt a sétáló utcán. László csak aludt... Mélyen. Horkolt és próbálta kipihenni a munkát.... a szilvát.... a vöröst... és mindent....

    A kellemes és nyugodt pihenését azonban egy JBL márkájú hangszóró és egynéhány kellemetlen hangnak a tulajdonosa szakította félbe. Az alakok hangosan és igen kellemetlenül közeledtek a pad felé, amin Ő aludt. A ricsaj mellé egy elviselhetetlen fájdalom is párosult László fejébe, ami előszőr a tarkója részét, majd az egész fejét hasítani kezdte. A kellemetlenkedők hamar odaértek..... A JBL halkult... László kávé előtti, alkohol utáni bódulatába, sajnos nem tudta felmérni a helyzetet. Résnyire nyitott szemei csupán öt árnyat látott a kora hajnali május végi félhomályban. Azok meg összefüggéstelenül, de egymás között beszélgettek.

    - Te! Tuti van nála! - mondta az egyik.

    - Biztos bazmeg! Csináljuk! - mondta a másik.

    - Szarul vagyok már, menjünk inkább haza! - mondta a harmadik.

    - Te befogod a pofád, folyton rinyálsz bazmeg! - mondta a negyedik.

    Az ötödik már nem is válaszolt...... Lászlót kezdte noszogatni, kutatta a zsebeit, szerencsétlen félkábulatában azt se tudta mi van körülötte. Viszont a védekezési ösztöne elindult. Nem hagyta magát! Ösztönösen megrúgta támadóját, kezével és lábával védte magát, és ezáltal kiváltotta az ellenszenvet a többiben is, akik szintén reagáltak, és ütni-rúgni kezdték Lászlót, aki elesett és bevágta a fejét, de egy dolgot azt tisztán hallott azelőtt, még mielőtt ismét elaludt volna.

    - Bazmeg, ez az apám volt!!