Frissen sütött pogácsa

    Az öregasszony kora reggel az ablakban leselkedett kifelé az utcára. Ujjaival türelmetlenül dobolt a párkányon. Valamit nagyon-nagyon várt.

    A háttérben, a televízióból, a kedvenc sorozata főcímdala törte meg a feszült várakozást, amire azonnal oda is kapta a fejét, ugyanis évek óta nem hallotta, sőt, nem is vetítette a csatorna már, de azért a figyelme nagyobb részét még is csak az utcafront kötötte le.

    Percek teltek el. Még mindig nem történt kint semmi, de a sorozatban azonban igen, ami által az emlékek is felszínre törtek a haladó demencia mögül, így néha egy-egy kósza pillantást is oda vetett a képernyőre, hogy vajon mi történik jelenleg a főhőssel.

    De! Az utca volt a legfontosabb!

    Odakint csend volt továbbra is. Furcsa csend. Néha egy-egy személyautó haladt csak el, de az, amit ő annyira várt, csak nem érkezett még meg. Felállt a székről, majd az asztalhoz topogott, és ellenőrizte a rajta lévő csomagot, majd a falra vetett egy pillantást, ahol az öreg falióra hangos ketyegéssel mutatta, hogy elmúlt reggel hét óra. Nyugtalanul csóválta a fejét.

    - Késnek! Ez így nem jó! - morogta kétségbeesetten, majd miután meghallotta, hogy a sorozatát egy reklám szakította meg, - amiről saját maga is tudta, hogy hosszabbra nyúlik, mint máskor, - így magára húzott egy kötött kardigánt, mivel az időjárás egyre jobban csípte a szervezetet, majd magához vette a csomagot, és ezután résnyire nyitotta a bejárati ajtót, és kilesett.

Csend volt.

Egy biciklis.

Mögötte egy robogó, amiről a János intett neki.

Ezután egy autó.

De semmi más.

Visszalesett. A reklám még tartott. Nem bírta már. Kilépett és elindult a kerítés felé. Újabb két autó ment el a háza előtt. Ezen kívül semmi.

    - Hol vannak már? - mérgelődött tovább.

    Újabb kocsi gurult el. Ezután elege lett, és úgy döntött, hogy most már csak utána néz ennek az egésznek, ugyanis ez tarthatatlan! Nem volt még ilyen! Mindig minden flottul ment, soha nem volt késés! Sőt valamikor előbb is történt meg, mint szokott!

    A kulcsot bedugta az öreg kapuba és elfordította azt, majd végül kitárta és kilépett az utcára.

Semmi.

    Idegesen fújtatott. Nem tudta mitévő legyen. Kisétált az út szélére, ami nagyjából négy lépés volt a kapujától. Nyugtalansága a tetőfokát hágta.

    - A reklámnak lassan vége! Utána az ajánló, meg már nem olyan hosszú! Hol késnek?? - morogta hangosan, mire egy ismerős hang válaszolta meg a kérdését, ami a szomszédból érkezett.

    - A híreket is hallgasd meg öreglány, ne csak a reklám végét várd! Nem jönnek! Sztrájkba kezdtek!

    Az öregasszony kérdőn nézett a szomszédjára, aki köntösben, papucsban, kissé dideregve a kora őszi csípős reggelen, kezében ízlésesen csomagolt frissen sütött pogácsával, de azt is megfelelően szellőztetve, és aki úgyszintén mint ő saját maga, türelmetlenül várta a szemétszállítást.