Paradicsom

    A csuklósbusz öt és fél percet késett. Most aztán baj lehet. Valószínűleg lesz is, mert a középső ajtó nem is nyílott ki rendesen, mire az utasok úgy tépték kifelé, mintha az életük függene ettől, és csak azért, hogy elhagyják a levegőtlen modern autóbuszt. Aztán miután sikerült ezt is megoldani, ezután rohantak, egymást szinte eltaposva, - mint ahogyan azt tanulták is, - mert ugye ment a huszonkettő húszas, meg a harmincas. A maradék utas, pedig letáborozott a bolt előtt, és fáradt, unott arccal kotorászott a kenyérre és tüsire való után.

    - Felvettem a bérlapot, képzeld. Valahogy fogy a szabim, pedig nem is voltam, vagy két hónapja! - mondja az öreg, miközben kiszedett egy ropogós mátyást a táskája oldalzsebéből. -Iszó' egyet te is? -kérdezte bajszos barátját, aki ásítozva bólintott.

    Ezzel az öreg eltűnt a boltba, de hamar megjelent ismét, kezeiben a nyugtatókkal, és átadta a fejadagot a kollégának. Bontottak és beszélgettek tovább.

    - Szóval, nem tudom mivan. A szabim fogy, a pénz kevés. Múlt hónapban is alig jöttem ki! A villanyra elment a fele. Aztán a hitel! Az asszony miatt lementünk lellére, aszongya, akkor hotel! Mondom, nem édesem! Mert hitel! Ez rímelt is barátom! Tragikus rím volt, ugyanis a hitelből hotel lett, aztán ma bent a szünetben, beszéltem azzal az okossal. Kérdeztem, nem lehet esetleg kitalálni valamit? Esetleg némi előleg?

    - És? - érdeklődött partnere, mire az öreg lenyelte a doboz tartalmát, majd a repetát pattintotta fel, és hogy ne fusson ki, hamar lenyelte a habot is róla.

    - Hát, barátom, holnap rendbe rakom a Csepelt.

    - Azt? - partnere meghökkent.

    - Igen, azt. - válaszolta az öreg mosolyogva.

    - Hát, de miért? - emelte fel a hangját a kolléga.

    - Mert fedezi a maradék pár nap buszozásom. Remélem... Ezt adták..

    A háttérben, a sötétben egy alak közben böffentett egyet. Kilépett a gyér lámpaoszlop fényéből, és felkapta a táskáját a földről. A busz még ott állt. A sofőr, átnézte a terciát, hogy vajon ki, és mit hagyott maga után, esetleg nem lesz valami kellemetlen meglepetése, ugyanis sohasem lehetett tudni. Majd miután végzett, visszaült a helyére a kormányhoz, és hangosan kiszólt onnan.

    - Jenő!!! Jössz??? Elviszlek egy darabon!

    A félhomályból előkerült alak a biciklijét támasztotta már, indulásra készen. A hallottak után, megvetően köpött egyet maga mellé, és így szólt:

    - Bélám! Megoldom! Őket inkább! - ezzel fejével a beszélgetők felé biccentett, majd felpattant és elment.

    A sofőr csak mosolygott, majd az utasok felszálltak, és az ajtók csukódtak.

    - A következő megálló, a paradicsom! -mondta vidáman a sofőr.

    Ezzel tovább gördültek, fekete foltot hagyva maguk alatt az úttesten, tízenhét perc késéssel.

(Melós Jenő ötödik túlórája)