Jó tizenöt évvel ezelőtt írtam egy verset, amit emlékeim szerint meg is zenésítettünk valamelyik zenekarommal. Bár lehet, hogy tévedek, már nem tudom. 😃 Sok versemből lett aztán dalszöveg, viszont nem mindegyikre emlékszem már. 

Ez még nagyjából megmaradt a fejemben, mert valamiért szerettem. 🙂 

A címe: Mi földünk

Oly csodás e táj, ahol élünk.

A fű mindig zöldell, a fán van a termésünk.

Bármikor kimehetünk sétálni a rétre.

Hisz, ez a mi földünk, már sok-sok hosszú éve. 

Sétálni is kell! 

Mert bármikor jöhet egy égi jel.

Repülő fenevad gyomrából támad

Elrontja hamar ezt a szép tájat.

Ahol egy nemzet

És egy ország áll.

Már csak egy X jelöli

Hogy itt valaha volt egy táj.

Valóban emlékeztem még rá nagyjából. Most így belegondolva, megérdemelné, hogy kicsit átírjam, javítsam, bővítsem. 🙂 No, majd meglátom. 😀

Viszont a HASADÁS címre keresztelt friss novellámról jutott eszembe a vers is. 🙂

A novella a linkre kattintva olvasható:

https://drive.google.com/drive/folders/1r5o7TnuVMHRAE6Ib58DHBku8qOXc3Rv8

Jó szórakozást kívánok hozzá! 🙂