A kezdetektől egészen Max történetéig

2024. nyár végén teljesen felhagytam a zenéléssel. Nem is tudom pontosan meddig, de körülbelül talán 15 évig szinte folyamatosan doboltam különböző, leginkább punk-rock zenekarokban. Nekem ez nem is csak zene volt, hanem egy kifejezési forma. Egy életérzés. Verseket, inkább dalszövegeket akkor is írtam már, elég sűrűn, és sokak szerint egész jókat. Úgy tudtam kifejezni a gondolataimat. Jó párat meg is zenésítettünk, lehet egyszer erről is írok majd. Szóval a zenélés iránti szeretet, az megszakadt bennem. Ha nem is teljesen, de nem éreztem már akkor sem, és jelenleg sem érzem már annak szükségét. Meghallgatom, mert mind a mai napig, ha nem is napi rendszerességgel, de sűrűn berakok egy régi jó zúzós klasszikust, de úgy vagyok vele, hogy inkább hallgatom, csinálni már nem akarom. Kiöregedtem, vagy nem is tudom. Valószínűleg ez lehet az oka. Nem vagyok már 15 éves, az biztos. Egy-egy frappáns odaszúrós kemény sorral nem váltottuk meg a világot akkor sem, manapság meg annyira sem érdekel ez már senkit, mint akkor. Mondjuk a gondolkodásmódom nem változott, maximum az extrém külső, az a  szabadabb életérzés alakult át. Már tavaly év elején egy haverom bogarat ültetett a fülembe az írással kapcsolatban. Amikor megszűnt a kapcsolatom a dobfelszereléssel, akkor forrongott bennem a gondolat, hogy mi lenne ha elkezdenék írni. Valahogy a nyughatatlanságom azt sugallta, hogy próbáljam meg. Hát, megpróbáltam. 

Évek óta megszállottan rajongok a posztapokaliptikus témájú dolgokért. Valahogy magával visz az a hangulat, hogy mi lenne akkor, ha már semmi sem lenne? Ha elpusztulna az élet?  Sajnos szerény véleményem szerint, benne van a pakliban. Maga a téma úgy gondolom reálisabb mint valaha, ehhez elég csak körbenézni mi is zajlik a bolygónkon. A Mad Max filmek világa már évekkel ezelőtt elragadott engem. Rengetegszer láttam a filmeket, volt olyan, hogy napokig néztem oda-vissza valamelyik részét. Egyszerűen nem tudtam betelni vele, és ez így van mind a mai napig. Sűrűn elindítom találomra valamelyiket, és még mindig magával ragad az az atmoszféra. Nem is kellett sokat töprengjek. Rögtön bedobtam magam a mélyvízbe és elhatároztam, hogy megírom a saját magam Mad Max történetét. Az alapok alapjától álltam neki, teljesen amatőrként indultam el, de a lelkesedésem határtalan volt! Egymást követték a gondolatok. Folyamatosan jöttek az újabb ötletek a cselekmény folytatására. Emlékeim szerint, egyszer volt egy maximum másfél hetes kihagyásom, de aztán újra leültem, és csak gépeltem és gépeltem. Aztán talán 2025. év eleje tájékán megvolt a történet egy kezdetleges kézirata.

Ez volt az első nyomtatott verziója az országúti harcos történetének. Ezt megtartottam magamnak, ugyanis hiába egy kezdetleges verzió volt, ami tele volt hibákkal, de számomra mégis egy kellemes emlék maradt. 

Minden egyes oldal külön-külön, úgy ahogy volt, ki lett nyomtatva, és a végén össze lett fűzve. 2025. április 25-én volt a napja, hogy a kezembe foghattam. Rettenetesen boldog és büszke voltam arra, hogy még ha ilyen kezdetleges formában is, de lett egy kézzel fogható terméke a munkámnak. Ráadásul jókora löketet adott, hogy folytassam az írást, és már itt tudtam, hogy ebből egyszer rendes könyv lesz.

Végül rájöttem arra, hogy a kezdetleges nyomtatás tele van hibákkal. Annyira túlbuzgó voltam, (kapkodtam), hogy sem a szerkesztésekkel, sem a párbeszédek normálisabb kialakításával, sem tagolással nem törődtem. Rengeteg volt a hiányosság benne. Hál istennek hamar észrevettem, hogy ez azért így mégsem jó, így elkezdtem átgyúrni az egészet az elejétől a végéig. Amiben nem voltam biztos, utána jártam, megnéztem az aktuálisan olvasott könyvemben, hogy ott hogyan is van, esetleg elővettem más jellegű könyveket is. A regényem szerkesztésével, saját magamat is képeztem, és szép lassan a helyére került minden. Amikor már úgy láttam, hogy körvonalazódik a dolog, hogy kezd egy olvashatóbb, élvezhetőbb formát ölteni, akkor elkezdtem nézelődni, hogy milyen lehetőségeim lennének, hogy esetleg kiadásra kerüljön.

Itt viszont teljesen át kellett értékeljem a dolgokat, ugyanis megtapasztaltam azt, amit már sok helyen olvastam, hogy a kiadók vagy szóba se állnak az emberrel, vagy akkora összeget mondanak, ami megfizethetetlen. Számtalan helyen érdeklődtem. Igazából egy volt, ahonnan választ is kaptam, a kéziratot is kérték, sőt még véleményt is adtak róla, ami rengeteg dologra rávilágított számomra, és ezáltal jobban belelkesültem, mint addig bármikor. Az árajánlatuk annyira nem volt kecsegtető, kétkezű munkás révén, nem az én tárcámnak találták ki azt az összeget, viszont onnantól kezdve megszületett a végleges döntésem: 

Vagy így, vagy úgy, de könyv lesz Mad Max történetéből!

Sok közösségi felületen tapasztaltam, hogy vannak szerzők, akik másokra próbálnak hagyatkozni. Nyilván a vélemények hasznosak, de viszont az én nézőpontom szerint sokszor károsak lehetnek, ugyanis elveszik a szerző önálló gondolata, amitől egyedi lehet a műve.

Sohasem a kitaposott utakon jártam, mindig kerestem egy másik ösvényt, ami lehet, hogy nehezebb, de viszont számomra valamiért mindig ideálisabb volt. Mindig is különc voltam, ez szerintem nem is fog változni. Nos, itt is ez történt. Hagytam a kiadókat, kizártam mindent az egészből. Az egészet úgy csináltam, ahogy jónak láttam, ahogy meg tudtam oldani, a magam a kis világa alapján. Egy ember véleménye számított csupán, az a páromé volt. Külön köszönöm neki a rengeteg támogatást, és leginkább a türelmet, ugyanis sokszor volt olyan, hogy a figyelmem inkább a betűkre irányult és nem rá. Hosszadalmas munka volt, de minden egyes percét élveztem, és aminek külön örülök, hogy pár fokkal előrébb vagyok, mind az írással, mind a szerkesztéses dolgokkal kapcsolatban, mint amikor elkezdtem az egészet. Persze fejlődni még bőven van hova, rengeteget kell tanuljak, de azon leszek, hogy ez csak jobb legyen a jövőben!

Végül találtam egy nyomdát, ami számomra elfogadható áron dolgozott, és elküldtem nekik az egészet, hogy végre megkapja a művem a végső, immár könyv formáját.

2025. szeptember 17 volt a dátum, amikor meghozta a posta a már kész példányokat. 

Dolgoztam aznap, és kissé nehézkes volt a futárral egyeztetni az átvételt, de úgy rohantam haza a munka után, és akkora izgalommal nyitottam ki a dobozt, majd fogtam meg a már kész könyveket, mint amikor egy óvódás kisgyerek kap egy új kisautót. 

Magánkiadásban, mint egy rajongói történet, megjelent az első könyvem! 

Az az érzés, amit akkor éreztem, az leírhatatlan. Arra tényleg nincsenek szavak.

Ami számomra a legfontosabb! Rengeteget tanultam amíg megírtam, és készre szerkesztettem. Biztos vannak benne még hibák, de ami a lényeg! Olyan lett, mint amilyennek megálmodtam! 

Innentől csak jobb lesz!