A Terápia

6.

Csilla

    A kora nyári délutáni szellők felfrissítették a levegőt a szobában. Az öreg épület falai kezdték már magukba szívni a nap egyre erősebb sugarait, ami még nem azt a fullasztó tikkasztó hőséget, hanem azt a fajta meleget engedték a helyiségekbe, ami megoszthatta az öltözködés terén az embereket. Az Úr úgy érezte, hogy szüksége van egy vékonyabb pulóverre még, ugyanis libabőrös volt az egész teste.

    Elemér betegségre hivatkozva lemondta a mai foglalkozásukat, de ő úgy döntött, hogy azt az időt mégis hasznosan fogja tölteni, így felrakott egy régi klasszikust a lemezjátszóra, majd kivételesen töltött magának egy pohár vörösbort, majd a fotelben elmélkedett, mégpedig a távol maradt partnerén.

    Az első gondolata, a Csilla presszó volt, és amit Elemér mondott neki, pont egy hete pénteken. Akkor este hazafelé menet megállt az egység előtt, és elszívott egy cigarettát. Bemenni nem ment, de kívülről is szépen látta az eseményeket.

    Nyolc óra lehetett. A kebles, negyvenes pultos asszony egy ronggyal csapkodta a pulton alvó hatvanas öregurat, valószínűleg próbálta a távozás útjára ébreszteni, de mint kiderült három perc elteltével, hogy eredménytelenül. Ehhez nem kellett szájról olvasónak lenni, a külsős ember ugyanis tisztán olvashatta az asszony szájáról a különböző átkokat, mindenféle trágár kifejezéseket, amikkel próbált egy átmenetileg fáradt öregbe életet verni.

    A pult mellett egy billiárd asztalt három fiatal nyüstölt. A nyüstölés a legjobb szó a játékukra, ugyanis a kétszemélyes játékhoz azért kellett a harmadik, hogy az asztal egyenes legyen a valószínű egyenletlen járólapon. De, az Úr úgy látta, hogy a három fiatal is egyenletlen volt már.

Kortyolt egyet a borból, majd megforgatta a talpas poharat, miközben bámulta az ital színét.

    - Hmmm. Szekszárdi! Valóban finom! - mondogatta magának, majd a lemez váltott egy régi Neoton nótára.

    A "ne hidd azt, hogy senki sem szeret" sorok után, gondolatai visszatértek a Csillába. A biliárdozó fiatalok mögött közvetlen - a férfi és női toalettek mellett - ott ücsörgött Elemér egy asztalnál, két korsó sör társaságában, amiből az egyik üres volt már. Kedvtelve figyelte a fiatalokat. A következő lökésnél felállt, és a billegő sráchoz lépett, aki következett a játékban. Belesúgott valamit a fülébe, majd a srác elmosolygta magát és a dákóval megbökte az asztalon csücsülő harmadikat, aki leesett és ezáltal eltűnt az utcán dohányzó Úr szemei elől. Elemér visszaült az asztalhoz, húzott egyet a

söréből, miközben a két játékos önfeledt boldog táncba kezdett a biliárd asztal körül.

Elemér meg csak nevetett és nevetett. Az Úr valamiért annyira kíváncsi lett, hogy megpróbált közelebb somfordálni, de úgy, hogy véletlenül se lássák meg, de mire beleshetett volna az ablakon, kilépett az egységből az öreg, aki pár perce még az ébresztőt se hallotta.

    - Ez az Elemér tud valamit. Először a falakat vakoltam újra! Aztán a klozettet csempéztem ki! Utána a pultot húztam fel! A vége meg az a két válóperes volt, amikor a férfi rájött, hogy férfit szeret! De azt is meggyőzte, hogy az badarság! Jaj istenem! Öreg vagyok már ehhez! - sopánkodott, miközben a falat támasztva próbált haladni célirányosan a járdán, majd odaért az Úrhoz, aki megdöbbenve nézte és hallgatta a történéseket.

    A két szempár egymás tekintetébe botlott. Az egyik kíváncsian, a másik fáradtan.

    - Gazdag leszek, hallja? Most burkolhatom le a termet is! Ferde a talaj az asztalnál! - ezzel bágyadt mosollyal az arcán, tovább szédelgett a járdán az Úr előtt, aki értetlenül nézett utána.

    Odabent Elemér lehúzta a korsó maradékát, majd úgy tűnt távozni készül, így az Úr is jobbnak látta ha megy. Pont arra vitte az útja, amerre az öreg is sétált, és ahogy kikerülte a falnál megpihenő aggastyánt, elkapott egy fél mondatot még.

    - Ez az Elemér! Mindig jókor a jó helyen! Sokra vitte a fene egye meg!

    És az Úr sétált tovább, és gondolataiból a telefon csörgése rázta vissza. A Dolly Roll már a refrénnél tartott, pont ott, amikor elpattant a húr, de az Úr levette a hangerőt a lejátszón és felvette a telefont.

    - Igen? -szólt bele nyugodtan.

    - Üdvözlöm! Úgy döntöttem jobban vagyok! Nem jön esetleg a Csillába?