A Terápia

5.

Péntek este 

    - Péntek van Elemér, mi a terve mára és a hétvégére? - kérdezte kedvesen az Úr.

    Elemér nem válaszolt, csupán a kedvenc fenyőjét figyelgette, közben összefont kezein forgatta az ujjait. De végül csak válaszra nyitotta a mosolyra kanyarodott száját.

    - Miután elmentem innen, a Csillába megiszom egy pofa sört szerintem. Melegszik az idő, jót fog tenni. Ráadásul péntek este lesz, a munka után úgy gondolom, hogy megérdemli az ember! Sőt! Ha kellemes társaságra akadok esetleg, lehet kérek egy másodikat!

    - Szereti az italt netán? - kérdezte szemöldökét összehúzva az Úr, mire Elemér megvonta a vállát.

    - Az imént mondtam, maga megint siket? Péntek este az ember megérdemli.

    - Ebben igaza van! De csak módjával! Az alkohol rengeteg kellemetlen dologra képes! - válaszolta az Úr, immáron újra mosolyogva.

    - Igen-igen, de az embernek a javára is válhat! - válaszolta Elemér.

    Az Úr tekintete újra komolyságot sugallt. Megigazította a szemüvegét a fején.

    - Ezt hogy érti? Mi válhat az ember javára rengeteg ittas ember között? - kérdezte Elemértől, aki megvakarta borostás állát, majd ezután újra összefonta a kezeit.

    - Megtanulhatja az öngyógyítást. Megjegyzem, magára is ráférne. Nincs kedve velem tartani esetleg?

    - Honnan veszi, hogy nekem erre van szükségem? - tárta szét a kezét vigyorogva az Úr.

    - Mert se nem hall, se nem lát! De ezt maga tudja is, csak nem akarja beismerni! Mondtam önnek, hogy rengeteg dolgom lesz még magával! Ha kíváncsi esetleg, ma elkezdhetjük! - az Úr itt már teljesen elvesztette a fonalat, de igyekezett elkapni partnere észjárását.

    - És ebben mi lenne az öngyógyítás, ha ittas emberek között üldögélek magával? - kérdezte széttárt karokkal, mire Elemér hangosan felnevetett.

    - Tényleg siket! Na jó! Most az egyszer segítek önnek. - válaszolta nevetgélve, mire az Úr intett neki, hogy kíváncsian várja a mondandóját.

    Elemér felkelt és közelebb lépett hozzá. Lehajolt és még közelebb lépett, egészen addig, amíg a szája teljesen az Úr füle mellett nem volt, aki abszolút nem érezte kellemetlennek ezt az eddig ismeretlen kommunikációs formát, amit partnere kezdett, így hegyezte a fülét, mire Elemér megsúgta a lényeget számára.

    - Ha kinyitja a szemét és a fülét, kitárul a valóság, ami nem szorítható korlátok közé, és tilos a harmadikba belekezdeni! - ezzel kedvesen megpaskolta az Úr vállát, kacsintott egyet, majd miután felhúzta a kabátját elköszönt és elindult kifelé az ajtón, mivel péntek este volt.